Kipróbálom, hogy neked már ne kelljen...

Megvenni vagy sem? - Quantum Break Xbox One (2016)

2020. július 06. - atihawk

qb_desktop01_1080p-1024x576.png

   Emlékszem, még 2016-ban hazafelé tartottam az egyetemről, mikor megálltam az újságosnál, hogy vegyek magamnak valami olvasnivalót. Ekkor pillantottam meg a PC Guru aktuális számát benne egy terjedelmes Quantum Break teszttel. Mondanom sem kell abban a pillanatban szerelembe estem és alig vártam, hogy minél előbb kipróbálhassam. Talán érthető is az izgalmam tekintve, hogy a sztárokkal teletűzdelt játékban olyan színészek bukkantak fel, mint az X-men Jégembere, Shawn Ashmore vagy a Trónok Harca Kisujja, Aidan Gillen. A Microsoft zászlóshajója hatalmas durranásnak tűnt akkoriban, de vajon most, 4 évvel később megállja még a helyét? Esetleg jobban tesszük, ha félrerakjuk azt a pár ezer forintot egy jobb ajánlatra?

Remedy és Microsoft két jó barát…

   Igen, ismételten egy Remedy játékot veszek górcső alá, ami meglepetésre szintén a Microsoft felügyelete alatt készült. Az Alan Wake sikerét követően, sőt inkább annak hatására kezdődhetett el a Quantum Break fejlesztése 2011-ben. Az alap koncepció az időutazás témájára épült, e-köré szőtte a narratíváját a fejlesztőcsapat. Úgy vélték ez lehet a legjobb alapanyag ahhoz, hogy a Microsofttal megálmodott interaktív történetet megvalósítsák.

   Azért, hogy a játék még valóságosabbnak tűnjön és a játékosoknak tényleg egy filmszerű élményben legyen része, még a motion capture technológiát is bevetették. A hivatásos, és nem mellékesen elismert színészek, mint a korábban már említett Aidan Gillen pedig hozzák is az elvárt minőséget. A Gillen által alakított Serene-ről a végigjátszás során el tudtam hinni, hogy lassan de biztosan elveszíti az eszét, az általam nagyra tartott Lance Reddick hozta azt a kiszámíthatatlan póker arcú figurát, akiről sosem lehet tudni mi is jár valójában a fejében. A Remedy tehát magasra tette a lécet, amihez a Microsoft végtelennek ható pénztárcájával biztosította a szükséges anyagi hátteret. Ezek után a kérdés már csak az, mi mehetne félre?  

Időutazás és a végeláthatatlan harc

   A történetről röviden csak annyi, hogy az általunk irányított Jack Joyce - Shawn Ashmore megformálásában – belekeveredik egy téridő kontinuumot szétszakító időutazós mizériába a bátyjával, Williammel. Egy balul elsült kísérlet során különleges időmanipuláló képességekre teszünk szert, amikre szükségünk is lesz, lévén ellenfelünk – aki egyben korábbi barátunk - Serene és az általa felépített óriásvállalat a Monarch megpróbál minket eltenni láb alól.

quantum-break-debut-gameplay-video.jpg

   Legfontosabb feladatunk, hogy helyrehozzuk mindazt, ami a katasztrofális kísérlet során félresiklott. Itt jön be a képbe a játék gerincét adó harcrendszer, ami azt kell, hogy mondjam nem különösebben bonyolult. A játék első pár órájában kellemesen elszórakoztam az ellenfelek lemészárlásával, próbáltam azt minél változatosabbá tenni. A Quantum Break előrehaladtával újabb és újabb képességeket oldhatunk ki, vagy a meglévőket fejleszthetjük tovább tetszésünk szerint. Az ehhez szükséges pontok gyűjtése viszont nem a legélvezetesebb, ráadásul túlságosan is lassan történik. Speciális képességeink közül legnagyobb hasznát az időpajzsnak és az időugrásnak vettem főleg előbbinek, ami rengetegszer mentette meg az irhámat. De lehetőségünk van még megállítani az időt, vagy időrobbanást okozni egyetlen kattintással. Az első pár órában még nagyon üdítőnek hat ez az – legalábbis a Remedytől mindenképp - újszerű harcrendszer, ám az összecsapások egyhangúsága miatt az, pár óra elteltével unalomba fullad.

Harc, harc, harc és harc

   Mivel a különlegesebb ellenfeleink is hasonló képességekkel bírnak, mint mi, így komoly kihívás elé tudnak állítani bennünket. Annak ellenére, hogy elsőre egyszerűnek tűnhet a katonák legyűrése, őszintén mondhatom volt, hogy frusztrációm miatt tartanom kellett pár órás vagy előfordult, hogy pár napos szüneteket is. Ugyan említettem korábban hogy fejleszthetjük saját képességeinket, de a folyamatosan erőltetett és egyhangú összecsapások miatt fejlődésünk nem érződik elég drasztikusnak. Az elénk állított kihívások általában nem azért okoznak gondot, mert nem találjuk a megfelelő ellenszert egy bizonyos ellenféllel szemben, hanem azért mert ellenfeleink végtelen mennyiségben áradnak ránk. A Quantum Break így inkább érződik egy agyatlan Fps-nek, mintsem egy összetett, erős narratívával bíró akció-kaland játéknak.

927933-quantum-break-windows-screenshot-now-eat-my-bullets.png

   Ha a boss harcokról kellene egy pár szót ejtenem - már arról az egy igazi klasszikus boss harcról, ami a játékban van - akkor a Serene elleni küzdelmet kell megemlítenem.  Egy szóval, idegesítő. A Serene elleni harc ugyanis olyan szintű szemétségnek érződött, hogy azt szavakba önteni is nehéz. Az egy dolog, hogy csak sokadik próbálkozást követően sikerült a játékot befejeznem, de a Monarch katonák végtelen hada mellett egy szinte legyőzhetetlen Serene ellen küzdeni abszolút kiverte a biztosítékot.  Ne értsétek félre, a kihívás igenis örömöt tud okozni, de ezek után nem a Dark Souls féle elégedettség öntött el, hanem a „hála Istennek végre vége van ennek a gyötrelemnek” féle megkönnyebbülés. Szerintem ez eléggé árulkodó arról mekkora élvezetet is okoz a Quantum Break állandó vérszivattyúja.

Van itt bármilyen pozitívum?

   Na de ha a harcrendszer nem olyan jó, akkor mégis mi miatt éri meg megvásárolni ezt a játékot? Ha hiszitek, ha nem, előfordulnak pozitívumok is. Ilyen például, hogy hozhatunk néhány olyan döntést, amely meghatározóan hat az eseményekre és más mederbe is sodorhatják a történetet. A motion capture sem könnyíti meg a dolgunkat, hiszen a játék egy pontján döntést kell hoznunk kiben is bízzunk, a karakterek érzelmekkel teli – vagy az érzelmek hiánya – alakítása csöppet sem könnyítette meg a helyzetet. Arról pedig még szó sem esett, hogy a játékot időnként 20-30 perces kisfilmek szakítják meg, ezzel kiegészítve vagy épp folytatva a történetet. Ezeket inkább egy kis szusszanásnak tartottam a Monarch csapatok végeláthatatlan áradatai között, mintsem élvezetes időtöltésnek.

qunatum2.png

   A bejátszások a játékmenet szempontjából egyszerre voltak üdítőek és zavaróak. Kellemesek voltak, mert kihegyezték, hogy ez a játék inkább egy interaktív film, na meg nyújtottak egy kis szünetet az állandó harcok között. Viszont zavaróak voltak, mert ezzel megölték a játék egyedinek mondható hangulatát és folytonosságát. Volt, hogy leültem játszani 2 órára ám ebből csak 1 órát tudtam hagyományos értelemben véve játszani, hiszen 1 órán keresztül átvezetőket kellett néznem. Őszintén mondhatom, jobban örültem volna, ha kevesebb az átvezető videó és sokkal nagyobb a játéktér, ugyanis a lineáris pályákon, nem járhatunk be óriási területet vagy fedezhetjük fel az itt-ott gyönyörűen kidolgozott épületeket, hanem állandóan harcolnunk kell, így nincs időnk azon a kis játéktéren sem kedvünk szerint szétnézni.

Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka....

   A játék inkább szeretne interaktív moziként funkcionálni, mint játékként, viszont az általunk hozható döntések száma ehhez képest meglepően csekély. A hosszadalmas átvezetők gyakran annyira kizökkentenek a játék hangulatából, hogy azok befejezését követően nem egyszer még a játékból is kiléptem. A harcrendszerben óriási volt a potenciál, a grafikai megvalósítással sem volt semmi bajom, – holott példának okán az Otherworld ki is hangsúlyozta mennyire ocsmány a játék, amit nem tudok máig sem hová tenni – de a megvalósítás sajnos nem lett olajozott. A játék feléhez érve már nagyjából az összes ellenféllel találkozunk, szóval ne számítsunk innentől meglepetésekre. Az említett ellenfelekkel szemben ráadásul egyáltalán nem kellenek trükkös megoldások, csak lőszer végtelen mennyiségben.

 A történet ugyan viszonylag érdekesre sikeredett, de nem tudott igazán magával ragadni. Én tényleg próbáltam szeretni ezt a játékot, de bármennyire erőlködtem nem sikerült. Lehet, hogy ez az én hibám, de valószínűbb, hogy a játék ötleteinek megvalósítása nem sikerült, úgy ahogy azt a fejlesztők a kezdetekben tervezték. Végig azt éreztem, hogy sokat szerettek volna a Remedy-nél markolni a rengeteg ötletből, de ehhez képest csak keveset sikerült fogni, azaz a megvalósítás több helyen is problémás, elnagyolt és kellemetlen. A világvége elleni küzdelem, a karakterek részletes bemutatása, az interaktív moziélmény, az izgalmas harcrendszer és a rengeteg innovatív ötlet között valahol maga a játék az, ami elhalálozott.

Summa summarum

   Hatalmas érdeklődéssel és izgalommal ültem le játszani a Quantum Break elé, de az igazság az, hogy annak utolsó 3 órájában már alig vártam, hogy végre befejeződjön. Habár a döntéseink miatt újrajátszhatósága papíron magasnak mondható, de nem tudom elképzelni, hogy bárki is újrakezdené akár egy nehezebb nehézségi szinten is, csak azért, hogy megtudja, mi történik, ha egy pillanatban másként dönt. Egy játéknak szórakoztatónak kellene lennie, de a Quantum Break sajnos egyáltalán nem az. Nem tudom teljes szívből ajánlani senkinek sem. Ha kiváló narratívájú játékra, vagy élvezetes kalandjátékra vágysz, akkor vannak a piacon ennél sokkal jobb lehetőségek is, maradj azoknál.

Mit vártam?

  • Gyönyörű, interaktív játékot
  • Izgalmas történetet
  • Magával ragadó harcrendszert

Ezzel szemben ezt kaptam:

  • A játék szép, és az interaktivitás is adott, de utóbbi nagyon korlátozott és elenyésző mértékű
  • A történet mesélése közben a játék többször is unalomba fulladt
  • Eleinte magával ragadó, de a későbbiek során már végtelenül egyhangú harcrendszert ugyanazon ellenfelek ellen.

 

Játékélmény

Ár

c.png d.png
   A játékélményt sajnos eléggé megtépázza a monotonitás és a lineáris játékvezetés. Az átvezetők gyakran teljesen kizökkentenek a játékból. Erősen közepesre sikeredett.    A Quantum Break jelenleg 7500 forintért vásárolható meg az Xbox Store-ból, de átlagosan is 5 és 12 ezer forint közötti összegért lehet boltokból beszerezni. Mivel a Game Pass része, így sokaknak nem kerül egy extra forintjába sem, ezeknek az embereknek kipróbálásra tudom ajánlani, lehet, hogy titeket jobban magával ragad majd a hangulat. Mindenki másnak csak azt tudom mondani, várjon meg egy nagyon nagy leárazást. 1-2 ezer forintnál semmiképp sem ér többet.

 

 

Kinek ajánlom?

  • Annak, akit nem zavar, ha 1 órányi játékmenetet követően 30 percet is néznie kell egy teljesen érdektelen mellékszálat.
  • Akit még 100. alkalommal is szórakoztat, hogy embertelen túlerő ellen kell ugyanazzal a módszerrel harcolnia
  • Aki szereti az interaktivitást még ha az nem is túlságosan sűrűn fordul elő
  • Aki szereti a Vissza a jövőbe filmeket és maga is ugrana egyet az időben

 

Kinek nem ajánlom?

  • Annak, aki gyűlöli a monotonitást
  • Annak, aki ha leül játszani, akkor tényleg játszani is szeretne nem pedig átvezetőket nézni
  • Annak, aki az Alan Wake színvonalat várja a Remedy játékától és hasonló élményt remél.
  • Annak, aki többet vár a játéktól mint unalmas történetet, átvezetőket és egyhangú harcrendszert.

A bejegyzés trackback címe:

https://atihawkgaming.blog.hu/api/trackback/id/tr615985210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.